A minap találtam egy gesztenyét. Szép zöldet, aránylag puha tüskékkel. Megmarkolni azért nem mertem volna, de annyira megtetszett hazahoztam.
Észrevettem rajta, hogy „külső páncélja” megrepedt, majd napról napra összezsugorodott. Zöld színe barnára változott, tüskéi megkeményedtek és egy kicsit összébb is mentek. Aztán egyre nagyobb és nagyobb felületen mutatta meg gyönyörű fényes barna belsejét. Nem mertem hozzányúlni továbbra sem. Nem is akartam. Csak csodálni. Nézni a változást kíváncsian, mint egy gyerek. El telt pár nap és elfeledkeztem róla. Haladtam a mindennapi monotonitásban, ma ismételten rápillantottam. Pompázott, mint egy királynő. Még mindig csodálom.
Egy apró változás mindaz ami elindította ezt a folyamatot, és mégis olyan természetes. Sokáig agyaltam rajta, hogy meg akarok változni x kg -al akarok kevesebb lenni mint amikor fiatalabb voltam. De tudod mi az irónia – akkor se voltam a pehelysúlyú leányok körében, sőt soha nem voltam egy sovány. Mégis egy olyan képet akartam elérni és megvalósítani amit a múltban kerestem és csak fusztrált, hogy nem találom azt akivé újra válni akarok.
Kellett egy kis idő mire rájöttem, nem az akarok lenni akivé újra válok hanem ÚJJÁ AKAROK VÁLNI. Én a megújulást akarom. Azt, hogy a testem végre az új gondolokodásmódomat kövesse le. Érezni akarom, hogy igen ez vagyok én, és bár hosszú lesz az út mire kimondom elértem a végét, de úgy hiszem akkor is boldog leszek, mert tudom elértem azt amit akarok.
Te hogyan állsz a változáshoz?